Bőven akad olyan torzító sztereotípia, amely megkeseríti az álláskeresők dolgát. Ezek egyike, hogy a versenyszférában a cégek nem nyitottak a közigazgatásból érkezőkre. Meddig tart a káros sztereotípia, és hol bújik meg a döntés mögötti racionalitás? Somodi Bettina, a Beck & Partners fejvadász cég toborzási specialistája segít választ találni a felmerülő kérdésekre.
A közigazgatásban szép számmal megtalálhatók a szellemi munkát végző, ún. fehérgalléros munkavállalók, akikre hagyományosan a versenyszférának is szüksége van. Közéjük tartoznak az adatrögzítők, titkárok és titkárnők, ügyfélszolgálati funkciókat ellátók, projektmenedzserek és még sokan mások. Egyes területeken – jellemzően adminisztratív területen, alacsonyabb beosztásokban feladatot ellátók esetén –nincsen különösebb gond az átjárással. Ezzel szemben a magas beosztásúak vagy specialista pozícióban dolgozók esetén akad már nehézség bőven.
Üres sztereotípia: az állami intézményekben nincs pörgés
Bettina rávilágít, mit okoz, ha a vállalati toborzók egy mára irreálissá vált sztereotípia alapján hoznak döntést. „Sajnos máig él az a versenypiaci sztereotípia, hogy az állami szektorban dolgozók nem érzik át a tipikus vállalati nyomást. Holott a piaci körülmények miatt a pörgés és teljesítménykényszer megszokott a céges környezetben. A beidegződés mai napig erős, miszerint a közigazgatásban a sógor-koma viszony és a taktikus helyezkedés dönt arról, kiből lesz vezető. Ha egy beosztott a távozás mellett dönt, amögött is sztereotípia sejlik fel. Az illető nyilván valaki tyúkszemére lépett.”
A versenyszektorban az előléptetés erősebben van kötve szakmai kompetenciákhoz, nagyobbak is az elvárások. A vállalati kiválasztási szakértők ezért kérdőjelezik meg az állami intézményből érkezők hozzáállását. A Beck & Partners specialistája ugyanakkor hangsúlyozza ez csak sztereotípia. „Vannak olyan közigazgatási intézmények, ahol igenis a szakmai kompetencia juttat el A-ból B-be szakembert. Butaság ezen az alapon ítéletet hozni!”
Nem minden sztereotípia alaptalan, de ezek áthidalható területi különbségek
Két fontos eltérés van az állami és a versenyszféra között. Egyik jelentős különbség, hogy eltérnek a munkarendek. Területfüggő, hogy szigorúbb vagy több rugalmasságot követelő munkakörülmények között kell helyt állni a versenyszférában.
Másik, még jelentősebb különbség, hogy egy rögzült sztereotípia szerint a teljesítmény kérdéséhez másképp viszonyul a két közeg. Eszerint az állami szférában a szükséges minimumot fektetik az emberek a munkájukba. Ezzel szemben a versenyszférában a munkavállalók a maximumra törekszenek. Bettina leszögezi, a versenypiacon a fizetéseket is ez határozza meg. „Ahhoz, hogy egy vállalat jól tudjon működni, mindenkinek a maximumot kell nyújtania. Sokszor a fizetések és azok mértéke is ezen múlik. Ezzel szemben a közigazgatásban azért kap valaki fizetésemelést, ha elvégez valamilyen plusz tanulmányt. Ott nincs arra ösztönözve, hogy a munkájában kiemelkedő legyen. Teljesen mindegy, hogy 100%-on teljesít valaki, vagy alaphangon elketyeg, ugyanannyi lesz a keresete.”
Nem mindenkinek éri meg közigazgatásból váltani
Tévedés volna azt hinni, hogy csak egyetlen nagy tengely húzódik, az is a közigazgatás és a versenyszektor határán. Kétféle cég működése között is elképesztő különbségek adódhatnak. A toborzási specialista kiemeli: „Nagyon sok múlik a munkahelyi körülményeken, amelyben a dolgozók szocializálódtak. És legalább ennyi múlik azon, hogy milyen a dolgozó személyisége, mennyire ambiciózus. Aki karriert akar építeni, hamar elhagyja az állami szektort – kivéve, ha nem rest alkalmazkodni a hatalmi változásokhoz, politikai körülményekhez. Aki pedig szeret kényelmesen dolgozni, viszonylag korrekt fizetésért, az ne is akarjon váltani.”
Bettina azt javasolja, hogy akinek muszáj váltania, álláskeresés előtt beszélgessen olyan emberekkel, akik a versenyszektorban dolgoznak. Mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse, akitől tájékozódhat arról, hogy mit kell tennie, hogy alkalmazkodhasson az új körülményekhez. Egy szemléletes példát hoz: „A mai napig jellemző, hogy a közigazgatásban dolgozóktól Excelben megszerkesztett CV-t kapok. Állami pályázás során ez elvárás, ahogyan az is, hogy még a tanulmányokat is sorszámozza. Ilyen önéletrajzzal sajnos nem tudjuk tovább engedni a kiválasztási folyamatban, egy interjún sem vehet majd részt. És ez csak egy tipikus jelenség, a sokból.”
