Még augusztusban Somodi Bettina toborzási specialista segítségével összegyűjtöttük, álláskeresés során milyen tévhitek övezik az idősödő munkavállalókat. Akkor a Beck & Partners fejvadász cég regisztrált álláskeresői rekord számban jeleztek vissza: sokszor éri őket hátrányos megkülönböztetés. Emellett is álláskeresés előtt egy sor dilemmával szembesülnek, amelyekre ember legyen a talpán, aki tud okos tanácsot adni.
A vélt és valós plusz terhek miatt a cégek inkább fiatal munkavállalókat keresnek, amikor egy pozícióra toboroznak. De az ötvenéves kor környékiek sem feltétlen vetik bele magukat az álláskeresés folyamatába.
A versenypiac sztereotipikus adottságai
Az egymással és sokszor a túlélésért versengő cégek mozgástere korlátozódik, ha elhatározzák magukat, hogy igenis ötven fölötti munkavállalót választanak.
Az ötven fölöttiek számára, életkoruk alapján járó szabadnapok száma magas. Továbbá, mivel az utóbbi években messze kitolódott a gyerekvállalás ideje, nagy eséllyel egyszerre három generációról gondoskodnak: magukról, gyermekeikről és szüleikről. Gyakori sztereotípia, hogy jóval magasabb a fizetési elvárásuk, szigorúbban húzzák meg a magánélet-munka határvonalát, és technológiai analfabéták.
Lássuk azonban a túloldalt.
Álláskeresés előtt az ötvenesek: ha még csak a kétkedő HR-esnek kéne megfelelni…
Mindenhonnan azt kapják, hogy bizonyos dolgokra már nem képesek. Főleg a technológiai és informatikai vívmányok kezelésére. Azt hihetik, nem tudják olyan szinten megtanulni a kezelésüket, mint a mai fiatalok. Nem azért, mert képtelenek rá, hanem mert olyan gyorsan fejlődik minden, amit egyszerűen nehéz lekövetni.
Külön kihívást jelent álláskeresés során, hogy a most idősödő dolgozók egy teljesen más elvárások szerinti korban szocializálódtak a munka világába. 20-30 évvel ezelőtt a polihisztorok és nem a specializálódott szakemberek voltak keresettek. A tudásuk – főleg a vezető pozíciókban dolgozóké – holisztikus, de kevéssé mély, mint ma az elvárt. Ez újabb dilemmát szül: mit tanuljanak, mivel vértezzék fel magukat?
Ha tanulásra adják a fejüket, ugyan mit érdemes elkezdeniük? Milyen lesz beülni az iskolapadba a húszévesek közé? És egyáltalán, ha egy most divatos és kelendő szakmát kitanulnak, vajon érnek annyit pályakezdőként a piacon, mint a huszonévesek? Még ha sikeresen őket is választják, elég lesz csupán lépést tartani a fiatalokkal? Vagy inkább túl kéne őket szárnyalni – hogy kompenzálhassák a kor jelentette hátrányt?
Karrier helyett az időskori boldogulás a tét az ötven fölötti álláskeresés során
Ha már csak 10-15 évük maradt, hogy felkészüljenek a nyugdíjra, elkerülhetetlenül szembe találják magukat a kérdéssel: felkészültek-e rá? Eddig csak a családról, vagy önmagukról is gondoskodnak? Magyarország nyugdíjrendszere nem fenntartható, esélyes, hogy a pont most ötvenes korosztály nyugdíjba vonulására omlik össze. Miből futja majd időskori nyugalomra és biztonságra?
Jó volna olyan helyet találni, ahonnan mind emberileg, mind anyagilag biztonságban várhatják a nyugdíjt. De ehhez hogyan érdemes beárazniuk magukat: alul vagy reálisan? Vajon, ha alul árazzák magukat, hogyan teremtik meg a biztonságot arra az időre, amikor már nem tudnak dolgozni?
És ha minden összeáll is, találnak és felveszik őket, be kell látni: ma már nincs olyan, hogy biztos, kiszámítható nyugdíjas állás. A multik tollvonással döntenek róla, hogy a bolygó másik felére települnek, ahol olcsóbb vagy gyorsabban kifizetődik a működésük. A kisebb cégek generációváltása nem csak tulajdonosi szinten érhető tetten. Ahol a dolgozói közeg stabil, ott sokszor a fennmaradásért küzdenek a vállalatok.
A Beck & Partners-nél látjuk a dilemmákat, kétségeket, és kitesszük az asztalra. Foglalkozunk velük, és felhívjuk a piac figyelmét, hogy reakciót csikarjunk ki belőle. Hisszük, hogy aki akar és megfelel egy munkára, annak jár is a munka.
