A munkaszerződések közötti különbségek a legtöbbször a munkavállalói jogokban, a munkahelyi juttatásokban, valamint a munkahely elhagyásakor a munkavállalóra vonatkozó felmondási feltételekben mutatkoznak meg. Mit foglalnak magukban az egyes munkaszerződések, mik az előnyeik, hátrányaik, és általánosságban milyen jellemzők vonatkoznak rájuk?
Határozatlan idejű munkaszerződés
Ennek a fajta munkaszerződésnek nincs meghatározott időtartama, egészen addig tart, amíg az egyik fél fel nem mondja a szerződést. Természetesen ez a munkaszerződés lehetőséget nyújt akár egy hosszútávú karrier kiépítésére. Ám a másik oldalon hátrányként szerepelhet a biztonságérzet hiánya, hiszen a munkavállaló nem tudja, hány évig tervezzen az adott munkahelyen. A felmondás a legtöbb esetben előzetes értesítést igényel. Az alkalmazottak évente meghatározott számú fizetett szabadságra jogosultak, amelyet a munkáltatóval egyeztetve vehetnek ki.
Határozott idejű munkaszerződés
Ez a munkaszerződés az előbbivel ellentétben előre meghatározott időre szól. Vagyis a szerződés lejártával automatikusan megszűnik a munkaviszony. Természetesen a legtöbb esetben van lehetőség a munkaszerződés meghosszabbítására. Ez a munkaszerződés projektek vagy szezonális munkák szempontjából lehet megfelelő. Abban az esetben, ha valamelyik fél a szerződésben szereplő dátum előtt fel szeretné bontani a munkaviszonyt, különleges indoklással és esetleges kártérítéssel is tartozik a másik félnek. A szabadságot általában a munkavégzés időtartamával arányosan számítják ki. Például egy egyéves szerződés esetén az alkalmazott teljes éves szabadságra jogosult.
Részmunkaidős szerződés
A részmunkaidős munkaszerződés kevesebb munkaórát tartalmaz hetente, mint a teljes munkaidős szerződés (ez általában 40 óránál kevesebbet jelent). Ez a munkaszerződés kiváló lehetőség azon személyek számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak teljes munkaidőben dolgozni, például diákok, szülők vagy nyugdíjasok. Fizetés szempontjából proporcionálisak a teljes munkaidős foglalkoztatáshoz képest, de a juttatások aránya eltérhet. A részmunkaidős szerződés általában napi 4 vagy 6 órát jelent. A részmunkaidős alkalmazottak szabadságjogosultsága arányosan kerül kiszámításra a munkaóráik alapján. Például, ha valaki heti 20 órát dolgozik, akkor a szabadságjogosultsága feleannyi lesz, mint egy teljes munkaidős dolgozónak.
Gyakornoki és tanulói szerződés
Ezek a munkaszerződések általában oktatási programok részét jelentik, és céljuk, hogy gyakorlati tapasztalatot nyújtsanak a tanulóknak. Remek lehetőség lehet a szakmai tapasztalatok elsajátítására, kapcsolatok kialakítására. A fizetések és juttatások valamennyivel alacsonyabb szinten helyezkednek el. A gyakornokok és tanulószerződéses munkavállalók szabadságjogosultsága a szerződés hosszától és az adott ország jogszabályaitól függ. Általában kevesebb szabadságra jogosultak, de a hosszabb távú gyakornoki programok esetén ez arányosan növekedhet.
Alkalmi munkaszerződés
Rövid távú munkákra szól, gyakran meghatározott óraszám vagy nap alapján. Emiatt nagy rugalmasságot biztosít a munkavállaló számára, ideális lehet diákok vagy szezonális munkások számára. Ez a munkaszerződés általában órabéres, és nem biztosít hosszú távú stabilitást. Az alkalmi munkaszerződéssel rendelkezők általában nem jogosultak fizetett szabadságra, de a ledolgozott órák alapján jogszabályi előírások szerint bizonyos mértékű fizetett szabadság is járhat nekik. Kompenzáció képpen pedig az alkalmi munkavállalók esetenként külön bérkiegészítést kapnak a szabadságok kompenzálására.
