Ezer és egy kreatív pozíciónévvel hirdetnek álláslehetőségeket: szakmai menedzser, igazgató, szakértő, specialista, koordinátor és a többiek. Nem csak a szakterület, hanem a pozíció jellege is fontos információ, amit tekintetbe kell venned, amikor egy állásra jelentkezel. Somodi Bettina toborzási specialistával áttekintjük, mi a különbség az egyes elnevezések között, és hogyan döntsd el, melyik passzol hozzád.
Egy álláshirdetésben megjelenő ideális pozíciónév két részletből tevődik össze: a szakma megnevezéséből és a pozíció szintjéből. Ilyen pl. a HR asszisztens, logisztikai vezető vagy az adatvédelmi specialista. A pozíció szintek, bár nagyon változatos néven bukkanhatnak fel, három csoportra oszthatók: beosztott, vezető és specialista kategóriákra.
Vegyük sorra, mi köztük a különbség, hogy utána el tudd dönteni, melyik illik jobban a személyiségedhez!
A beosztott elvégzi a feladatot a legjobb tudása szerint
A beosztotti szint bármilyen szakterületen annyit tesz, hogy szakmailag el kell látni feladatokat. Beosztottként is lehet az embernek meglátása, jó ötlete, de végső soron a vezető az, akinek az elképzeléseit kell megvalósítania.
„A beosztotti szinten dolgozókból természetesen bármikor válhatnak vezetők vagy specialisták. Ennek döntő kritériuma, hogy az illető képes-e több felelősséget vállalni vagy mélyebb szakértelmet magára szedni” – véli Somodi Bettina. – „Jó esetben egy beosztott is felelősséget vállal a saját munkájáért, és nem hárítja át a vezetőjére a saját munkájával járó felelősséget. Amiatt viszont, hogy korlátozott a beosztottak felelőssége, korlátozott az is, hogy mi várható el egy beosztottól. Egy beosztott elvégzi azt a feladatot, amit kap, a lehető legjobb tudása szerint. Se több, se kevesebb nem várható el tőle.”
A vezető irányt ad és delegál
Míg a beosztott végrehajt, addig a vezető a főbb stratégiai döntéseket hozza meg és felelősséget vállal minden beosztottja munkájáért. Egy vezető – jó esetben – nem folyik bele az apró operatív feladatokba, már csak döntéseket hoz meg és irányokat jelöl ki. Éppen ezért amellett, hogy egy vezető mindenért vállalja a felelősséget, magasfokú érzelmi intelligenciával és stratégiai látásmóddal is kell rendelkezzen.
A toborzási specialista még hozzáteszi: „Egy vezetőnek a munkaadó cégét sajátjának kell tekintenie. Csak akkor lesz képes a lehető legnagyobb felelősséggel elvégezni a munkáját. A kollégáihoz tisztelettel kell viszonyuljon, teljesen mindegy, hogy a hierarchiában alatta vagy mellette dolgoznak. Jól kell bírnia a stresszt, és képesnek kell lennie még a rossz napjain is felülemelkedni a saját baján. Ha rossz napja van, meg kell tudnia oldani, hogy ne éreztesse, és ami a legfontosabb, ne másokon vezesse le a feszültségét.”
A specialista egy részterületben mélyed el
A specialista pozíció szint valahol a beosztott és a vezető között van. Mivel nincsen közvetlen beosztottja, és a saját szakterületén ő a legjobb szakember, ezért egyedül kell a munkájáért felelősséget vállalnia. Egy cégen belül lehet több specialista is azonos szakterületen, de ettől még mindenkinek lesz egy kiemelt részterülete, amelyért kizárólag ő felel.
„Egy specialista nem akarja látni a nagyobb képet, a saját szakterületén akar a legjobb lenni” – hangsúlyozza Bettina. – „Egy specialistának a szakterületén maximalistának kell lennie. Képesnek kell lennie arra, hogy elmélyedjen egy dologban, de nagyon, és abban az egy dologban kiemelkedőt kell nyújtson.”
Már tudod, melyik pozíció szint illik hozzád?
Regisztrálj be a Beck & Partners adatbázisába IDE kattintva, és jelentkezz a neked szóló állásokra!
